Nem is gondolnánk, de a kutatások szerint a szülők napi teendője 30%-ban a gyermek táplálásáról szól. A családok pedig a legtöbbet emiatt aggódnak, főleg a gyermek első évében, csecsemőkorban.
A babák növekedéséhez megfelelő kalória forrás kell, amelyek hozzájárulnak az egészséges fejlődéshez.
Amint a baba elkezd szilárd ételeket enni, bekapcsolódik a családi élet ezen részébe is. Megnyílik egy ajtó, amikor megtudja, hogy ezek az ételek milyen finomak, és érdekesek.
A természet úgy gondoskodik a babáról, hogy vasat halmoz fel az anyaméhben, amely az első 4 hónapban elegendő mennyiség a baba fejlődéséhez a megszületését követően.
A baba tanulásáért, és memóriájáért felelős agyi terület nem működik megfelelően, ha vashiány van. A várandósság alatt szükséges (több más tápanyagon kívül) az elegendő mennyiségű vasbevitelt is biztosítani. A szülők a megszületés után is gondoskodhatnak a megfelelő bevitelről, ha odafigyelnek az étrendre. Ez az egyik legfontosabb objektív oka a hozzátáplálás megkezdésének (nem a mennyiségi kiegészítés).
A hozzátáplálás során az egyik legfontosabb elv, hogy a szülő felismerje a baba jelzéseit, időben és megfelelően reagáljon rá, valamint adjon róla visszajelzést a picinek. Nagyon fontos megemlíteni, hogy ebben az érzékeny periódusban (12 hónapos kor alatt) lehetősége van bizonyos betegségek megelőzésére. Ehhez az egyik legfontosabb tényező a megfelelő táplálás (pl. megfelelő allergén-expozíció).
A szülő feladata, hogy biztosítsa, és mutassa meg gyermekének a megfelelő ételeket. A gyermek pedig eldönti, hogy kér-e belőle, és ha igen, mennyit. Ezt a feladatmegosztást nem érdemes megcserélni (E. Satter FDM-Modell).
Kisgyermekkorban a legtöbb szülő sok esetben tétlenül áll: hogyan tovább? Eddig ott voltak a bébiételek, na de mi következik ezután? Nagy kérdés, és csak a család étrendjének ismeretében lehet azt mondani, hogy egye azt, amit a többiek (apró kitételekkel): hiszen ez a legjobb megoldás. Fontos, hogy az ételeket ne cimkézze „jó” és „rossz” kategóriákkal, hiszen ez még nem szükséges. A cél, hogy a gyermek megszeresse az evést, és ne azért egyen, mert muszáj.